Tőlem Neked Szerelmem

 Kapaszkodj belém, kicsi társam, 
ebben az őrült vad futásban, 
ahol a szív, mint a csont, reped, 
és hullanak szép ezüst fejek, 
ahogy véres csatákban, sorban, 
hevernek a földön a porban, 
mert beteg időt élünk ahol, 
csalogány helyett varjú dalol, 
itt az élet is másként válogat, 
magának szüli a királyokat, 
én az idő ráncos homlokán, 
csak szállok apáim nyomdokán, 
a fejemre már nem kell babér, 
csendesen kering bennem a vér. 
Egyszer tudom, a virág lehull, 
szirmaival a szél messze fut, 
de amíg terítőd hófehér, 
nekem elég egy szelet kenyér, 
ha szíved tiszta hegyi patak, 
megbújok benne mint a halak. 
Még kapaszkodom, kicsi társam, 
ebben az őrült vad futásban, 
mielőtt magához húz az álom, 
átgázolok veled én a halálon

 "Álmodozz mintha örökké élnél ~ Élj mintha ma meghalnál!"

 "Ha rátalálsz egy igaz szívre mely értedd dobban őrizd meg és szeresd jobban,mert kitudja jöhet idő fájhat szíved érte szeretheted,imádhatod késve."

 "Lehet h nem fog verseket írni hozzád,lehet nem fog minden egyes pillanatban rád gondolni,de neked adta lényének egy részét azt a részt, amiről Ő is tudja, hogy összetörheted!"

 engedd meg hogy lerúgjam a plédet 
s te legyél az aki visszatakar 
tudod úgy hiányzik gyöngeséged 
mint nyári mezőnek friss zivatar 
és úgy reszket a csókért e homlok 
mint kenyérért és borért a koldus 
látod miattad szépeket mondok 
s miattad klisé az epilógus 
de akkor is kell a forró ajkad 
nekem akkor is és csak azért is 
ráncosodjon rongyosodjon rajtad 
a kor meg a kortársabb poézis 
mikor egyik kezem megtör téged 
a másik hirtelen összekapar 
engedd meg hogy ledobjalak téged 
és borulj rám mindig vissza hamar

 "Egy lány szíve akkor mosolyog amikor szerelmes,és akkor sír mikor ezt nem viszonozzák!"

 "Senki sem érdemli meg könnyeidet.Aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni!"